Csütörtökön és pénteken egy olyan együttes koncertjén voltam, akik előtt le a kalappal, de tényleg. Óriási lelkesedéssel, a nézőtér és a színpad egybeolvasztásával, és az egymástól látszólag távol álló elemek vegyítésével egy olyan elegyet hoztak létre amely az általam ismert magyar(sic!) előadók közt páratlan. Lehet azért van, mert nem magyarok, hanem emigránsok...?
Csak a véletlennek köszönhetem, hogy ott voltam a koncerten. Múlt héten a karneválon ismerkedtem meg két magyar sráccal, majd egyikükkel teljesen véletlenül a Bode múzeum lépcsőjén ismét találkoztunk. Ő invitált, hogy menjek velük, mert biztos jó buli lesz, ráadásul van valami magyar vonatkozása is.
A helyszín a Kaffe Burger volt, a Rosa-Luxemburg Platz-on. Nem nagy hely, a koncertterem részébe nagyjából 200-an férnek be (pénteken ennél jóval többen, mert mint tudjuk, hétvégenként a koncertre járó ember molekulái úgy módosulnak, ahogy éppen azt a buli helyszíne megkívánja).
A koncert mndkét alkalommal negyed tizenkettő körül kezdődött és fél kettőig tartott. És frenetikus volt, de tényleg. A csütörtöki koncert az benne van a személyes top 3-ban, a pénteki pedig csak a nagy zsúfoltságra való tekintettel sorolódik hátrébb. Az együttesnek új lemeze van és én egy 6 napos koncertsorozat utolsó két állomásába csöppentem bele. A zenészeken a fáradtságnak, vagy a fásultságnak nyomát sem látni: olyan frissességgel és lendülettel zenéltek, hogy az mindenkit magával ragadott. Egy ilyen koncert után a Szigeten alap lenne a "nagyszínpad, nagyszínpad, nagyszínpad" című delíriumittas kórusmű.
És a magyar vonatkozás: a basszusgitáron játszik és énekel Wahorn Simon (igen, annak a Wahornnak a fia), a női hangok megszólaltatásáért pedig idegenbe szakadt színésznőnk, Gryllus Dorka a felelős, akire először rá sem ismertem. Olyan vehemenciával és beleéléssel alakítja a "partygirl" szerepét, mint egy tánnciskolából frissen szabadult fruska, ráadásul nagyon szép, így aztán tovább emelkedik az előadás értéke. Wahorn Simon mellett az együttes másik alapítója Yuriy Gurzhy, aki szintén énekel és gitározik, valamint oszlopos tag még a raga fílingért felelős Mad Milan (tiszta CopyCon). Külön kiemelném a fúvós szekciót, ami óriási hozzáadott értéket szolgáltat a zenéhez.
Egyet le kell szögezni, ez buli zene. Itt nincs helye melankóliának, elmélyülésnek, gondolkodásnak. Ez egy önfeledt, ugrálós, mosolygós, boldogságos "gypsy-ungarn-ukrainian-ragamuffinpunk" zene, ami mindenkiből előcsalja a bulizós énjét.
Mellékelek pár képet és videót is (saját készítésű, ezért a minőség nem egetverő), meg linket is (a myspace-ről az A38-on készült videjót ajánlom, az jobb).
Üdv
